Egy kicsit meglepődtem, hogy mennyire kedvesek velem, velünk a könyvtárban. A kényszer vitt rá, hogy most csináljam a gyakorlatot, és azt gondoltam, rosszabb lesz, mert... nem is tudom, miért. Voltam februárban is, és akkor sem volt semmi baj. (Elkavartam egy könyvet na, de megoldódott.) De most valahogy úgy érzem, még sokkal jobb arcok a könyvtárosok, egy csomó mindenkivel dumálgattam mindenféléről. Tele van a könyvtár gyakornokokkal, a másodévesek mind most csinálják a megyei könyvtárat, ők lábujjhegyen osonnak mindenfelé én meg fel-alá vágtatok, mint aki tudja, hová tart. Még van öt napom, a jövőhét lesz sűrű. Holnap túlórázom a boltban. Előre fáradt vagyok. Mondjuk mindig, és nem azért, mert annyira nehéz volna, szimplán csak olyan érzés, mintha a munkám az alapján lenne értékelve, hogy éppen milyen kedve van a műszakvezetőnek. Ami igaz, mert körülbelül mindig ugyanazt csinálom, ugyanabban a sorrendben, szinte ugyanannyi idő alatt. És valamikor rámmorcog, valamikor meg nem. Amin