Egy kicsit meglepődtem, hogy mennyire kedvesek velem, velünk a könyvtárban. A kényszer vitt rá, hogy most csináljam a gyakorlatot, és azt gondoltam, rosszabb lesz, mert... nem is tudom, miért. Voltam februárban is, és akkor sem volt semmi baj. (Elkavartam egy könyvet na, de megoldódott.) De most valahogy úgy érzem, még sokkal jobb arcok a könyvtárosok, egy csomó mindenkivel dumálgattam mindenféléről. Tele van a könyvtár gyakornokokkal, a másodévesek mind most csinálják a megyei könyvtárat, ők lábujjhegyen osonnak mindenfelé én meg fel-alá vágtatok, mint aki tudja, hová tart. Még van öt napom, a jövőhét lesz sűrű.
Holnap túlórázom a boltban. Előre fáradt vagyok. Mondjuk mindig, és nem azért, mert annyira nehéz volna, szimplán csak olyan érzés, mintha a munkám az alapján lenne értékelve, hogy éppen milyen kedve van a műszakvezetőnek. Ami igaz, mert körülbelül mindig ugyanazt csinálom, ugyanabban a sorrendben, szinte ugyanannyi idő alatt. És valamikor rámmorcog, valamikor meg nem. Aminek igazából nincs értelme, mert a fizetést meg így-is, úgy-is megkapom.
Tegnap bejött egy sün a boltban az öltözőbe. A hátsóajtón szökhetett be, de hogy miért gondolta, hogy neki az jó lesz, nem tudom.
Tegnapelőtt meg a kutyám fogott egy mocsári teknőst az udvarban. Ezek az állatok készülnek valamire. El akarják foglalni a házainkat?
Törpi elballagott szombaton nyolcadikból. Tegnap még babakocsiban tologattuk az utcán, tegnap még elsőre állt fel kapaszkodó nélkül a ház előtti füvön. Holnap meg középiskolás. Másfél éve van barátja, és nagyjából minden ruhadarabra húzza a száját, amit anyu venni akar neki, és nincs rajta valamelyik kedvenc zenekarának logója. Nem akarom azt mondani, hogy telik az idő, de hogy telik az idő.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése