Excelsior

... avagy egy újabb sztori tavaly ilyenkorról, ami tükrözi a buszközlekedés milyenségét.

… két évvel ezelőttről, egy kedves taxisofőrrel.

Szóval ezt amúgy Twitterre akartam írni, de rájöttem, hogy egy kicsit hosszú lenne oda, szóval here we go, személyes bejegyzés a személyes blogon.

– ezzel promózta ezt a könyvet a kiadó, mégis az volt az érzésem, hogy félünk ettől a sokszínűségtől.

Egészen véletlenül kötöttünk ki a Pride in Londonon, mert a The Score koncert aznap este volt (és nem gáz, ha nem tudod, kik ők, mert egy 80-100 férőhelyes pubban koncerteztek), és abban biztosak voltunk Kijával, hogy akkor már az egész napot fent töltjük Londonban, csak a program volt kérdés.

Jobbról a kék-fehér épület ablakai közt ott van a termünké is :) Oké-oké-oké, másfél éve nem írtam ide egy sort sem, te jó ég. Igazából azért, mert a hétköznapok annyira nem érdekesek, szóval élem a kis életem, mint mindenki más, és most azaz ötletem támadt, hogy talán ha érdekesebb dolgokat próbálnék gyűjteni ide, azzal nagyobb motivációm lenne meg is osztani, hogy mik történnek. Szóval jöjjön egy poszt arról, hogyan tanítanak nyelvet külföldieknek itt, Angliában.

Avagy Anglia még rosszabb egy kis hótól, mint Magyarország.