Szóval ezt amúgy Twitterre akartam írni, de rájöttem, hogy egy kicsit hosszú lenne oda, szóval here we go, személyes bejegyzés a személyes blogon.
Január hetedikén jöttem vissza karácsonyi szabadságról, és azóta kerestem munkát. A korábbi helyemről mindenkit elküldtek, aki azzal az irodával dolgozott ott, mint én is, az iroda meg széttárta a karjait hogy ők próbálkoznak. Én meg elkezdtem küldözgetni mindenhová az önéletrajzom, hogy valami legyen, mert az éhhalál küszöbén ücsörögni nem fasza. Nyilván. Baromira nem akartam megint vendéglátásközeli helyen dolgozni, de vészmegoldásként minden konyhai kisegítő helyre is beadtam, hátha közben találok valami jobbat.
Felhívtak az egyiktől, voltam is interjún a világ végén a retekben, ahol szerencsére kiderült, hogy egy sokkal közelebbi címen fogok dolgozni, ha felvesznek. Aztán voltam mé gegy interjún egy másik hellyel kapcsolatban, az előbbi egy konyhai kisegítés, a másik valami gyári munka, amúgy utóbbi elég jó dolgokat ígért. De a konyhába előbb vettek fel, legalábbis elkezdhettem a betanulást már a múlthéten.
Két napig tartott, mire rájöttem, hogy én vagyok az egyetlen külföldi a környéken, meg a főnököm is olyanokat lőtt, hogy ja hát ő még nem vett fel soha külföldit, ki kell derítenie néhány dolgot. Persze, az angolok alapvetően ilyen lovelyk mindenkivel, de baszki.
Ma volt az utolsó napom a betanulás helyszínén, holnap megyünk kipakolni a frissen épült konyhába, ahol nem is konyhában fogok dolgozni, hanem az eladótérben a kasszánál, szóval a folyton nyakig vizes, gőzfürdős rémálmaim eddig távoliak. Nade a betanulás: ilyen iszonyatosan kedves, támogató csapattal még soha nem dolgoztam. Tök kíváncsiak voltak rám, kérdezgettek, néhányan kiakadtak azon, hogy mennyire jól beszélek angolul (amúgy nem is, de tényleg), meg hogy egy másik nyelvet megtanulni ennyire mennyire menő meg ilyenek. Soha senki nem lett ideges, ha hatodjára is megkérdeztem ugyanazt, mert elvesztem a pénztárgépben, vagy ha visszakérdeztem valamire. Mivel egy cég konyhája, ezért a vásárlók ugyanazok minden nap, valaki a harmadik nap környékére már direkt jobban artikulált, hogy értsem, mit akar, mert szerencsétlent annyit kérdeztem vissza, valaki meg tök szívesen csevegett apróságokról. Szóval ugyan a kasszán kívül sehol semmi bonyolult nincs, meg végülis az sem az, ha megszokom hogy mi hol van, mégis nagyon kedvesen meg támogatóan meg pozitív visszacsatolással álltak hozzám, amit soha ezelőtt nem tapasztaltam, és az utóbbi hónapok padlója után baromi jól is esett, hogy normálisan álltak hozzám, hogy már most tökre hiányzik az egész csapat. Plusz, mondták, hogy becsuknak a raktárba, hogy a főni ne tudjon elvinni a másik helyre xD Még ölelgetés is volt, mikor búcsúzkodtam, szóval egyéb pozitívumok mellett (mint hogy rákényszerülök, hogy a tavalyi minimális beszédskilljeimmel elvegetálás után megint rendesen beszéljek), ez is egy jó dolog volt, ami miatt megérte emellett a munka mellett dönteni. Akkor is, ha puszta számok alapján nem biztos, hogy ez volt a legjobb megoldás. De hosszútávon amúgy meg olyan dolgokat tudok tanulni, amik hasznosak lehetnek a későbbiekben, ráadásul ez egy elég jó cég is, szóval a referencia sem jön majd rosszul~
Szóval csak akartam, hogy nyoma legyen annak, hogy vannak jó emberek és jó csapatok is, akkor is, ha előfordulhat, hogy ez csak egy egzotikus anomália volt.
Január hetedikén jöttem vissza karácsonyi szabadságról, és azóta kerestem munkát. A korábbi helyemről mindenkit elküldtek, aki azzal az irodával dolgozott ott, mint én is, az iroda meg széttárta a karjait hogy ők próbálkoznak. Én meg elkezdtem küldözgetni mindenhová az önéletrajzom, hogy valami legyen, mert az éhhalál küszöbén ücsörögni nem fasza. Nyilván. Baromira nem akartam megint vendéglátásközeli helyen dolgozni, de vészmegoldásként minden konyhai kisegítő helyre is beadtam, hátha közben találok valami jobbat.
Felhívtak az egyiktől, voltam is interjún a világ végén a retekben, ahol szerencsére kiderült, hogy egy sokkal közelebbi címen fogok dolgozni, ha felvesznek. Aztán voltam mé gegy interjún egy másik hellyel kapcsolatban, az előbbi egy konyhai kisegítés, a másik valami gyári munka, amúgy utóbbi elég jó dolgokat ígért. De a konyhába előbb vettek fel, legalábbis elkezdhettem a betanulást már a múlthéten.
Két napig tartott, mire rájöttem, hogy én vagyok az egyetlen külföldi a környéken, meg a főnököm is olyanokat lőtt, hogy ja hát ő még nem vett fel soha külföldit, ki kell derítenie néhány dolgot. Persze, az angolok alapvetően ilyen lovelyk mindenkivel, de baszki.
Ma volt az utolsó napom a betanulás helyszínén, holnap megyünk kipakolni a frissen épült konyhába, ahol nem is konyhában fogok dolgozni, hanem az eladótérben a kasszánál, szóval a folyton nyakig vizes, gőzfürdős rémálmaim eddig távoliak. Nade a betanulás: ilyen iszonyatosan kedves, támogató csapattal még soha nem dolgoztam. Tök kíváncsiak voltak rám, kérdezgettek, néhányan kiakadtak azon, hogy mennyire jól beszélek angolul (amúgy nem is, de tényleg), meg hogy egy másik nyelvet megtanulni ennyire mennyire menő meg ilyenek. Soha senki nem lett ideges, ha hatodjára is megkérdeztem ugyanazt, mert elvesztem a pénztárgépben, vagy ha visszakérdeztem valamire. Mivel egy cég konyhája, ezért a vásárlók ugyanazok minden nap, valaki a harmadik nap környékére már direkt jobban artikulált, hogy értsem, mit akar, mert szerencsétlent annyit kérdeztem vissza, valaki meg tök szívesen csevegett apróságokról. Szóval ugyan a kasszán kívül sehol semmi bonyolult nincs, meg végülis az sem az, ha megszokom hogy mi hol van, mégis nagyon kedvesen meg támogatóan meg pozitív visszacsatolással álltak hozzám, amit soha ezelőtt nem tapasztaltam, és az utóbbi hónapok padlója után baromi jól is esett, hogy normálisan álltak hozzám, hogy már most tökre hiányzik az egész csapat. Plusz, mondták, hogy becsuknak a raktárba, hogy a főni ne tudjon elvinni a másik helyre xD Még ölelgetés is volt, mikor búcsúzkodtam, szóval egyéb pozitívumok mellett (mint hogy rákényszerülök, hogy a tavalyi minimális beszédskilljeimmel elvegetálás után megint rendesen beszéljek), ez is egy jó dolog volt, ami miatt megérte emellett a munka mellett dönteni. Akkor is, ha puszta számok alapján nem biztos, hogy ez volt a legjobb megoldás. De hosszútávon amúgy meg olyan dolgokat tudok tanulni, amik hasznosak lehetnek a későbbiekben, ráadásul ez egy elég jó cég is, szóval a referencia sem jön majd rosszul~
Szóval csak akartam, hogy nyoma legyen annak, hogy vannak jó emberek és jó csapatok is, akkor is, ha előfordulhat, hogy ez csak egy egzotikus anomália volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése