Hókatasztrófa~

Avagy Anglia még rosszabb egy kis hótól, mint Magyarország.

Oké, elég régen nem írtam semmit, de a mai nap kedvet adott rá, hogy végre itt is jelezzem, élek amúgy. Szóval a nyolcadik hetet kezdem holnap az új melóhelyen, housekeeperkedünk Gigivel egy vidéki szállodában. Ami fent van a dombok között. Oké, nekem minden kis emelkedő hegynek minősül szinte, mivel az Alföld legkellősebb közepéről jövök, de na, szóval dombok között van a hely. Ez fontos.

Meg az is, hogy akárkivel beszéltem eddig, mindenki azt mondta, annyira lájtos a tél itt, hó nincs, ugyan, mi az, nincs itt semmi gond. Aha. Reggel kinéztem az ablakon, és szakadó hó fogadott, amit tetézett az, hogy a superviserünk felhívta Gigit, hogy próbáljuk elérni a hamarabbi buszunkat Cheltenhambe, mert sose jutunk ki a szállodához. Mi megpróbáltuk, de plusz egy fokban és szakadó hóban olyan latyak volt mindenhol, hogy egyszerűen nem lehetett sietni, közben kiderült, hogy az angol superviserünk közölte, hogy ő el sem indul ilyen időben, a két másik magyar kolléga közül, akiknek autójuk van az egyik szintén nem, a másik elindult de visszafordult. A taxit meg nem küldték a magyar supervisernek, szóval ők sem közlekednek. Másfél centi olvadó latyak miatt, igen.
Láttuk, hogy nem érjük el a buszt, bementünk megkérdezni Dezsit, be tud-e vinni minket Cheltenhambe, el is indultunk, mire a superviser megint hív minket, hogy forduljunk vissza, a szálloda nem üzemel ma, a vendégek sem tudnak mit csinálni, lezárták az egyik körforgalmat is, ami arra vezet. Szóval eljutottunk az ASDÁ-ig, ami kb hétszáz méter innen. A szállodában meg nagyjából négy ember dolgozik, miközben telt ház van és a vendégek nem tudnak eljönni.
A hó pedig még szakad. (Y)