Gigi kért egy szabadnapot, hogy nyakunkba kapjuk a várost, és megint megpróbáljunk munkát keresni.
Tegnap felpimpeltük az
önéletrajzainkat, mert kinéztünk egy melót az egyik közvetítő
irodánál, ott kezdtünk, hogy akkor érdeklődnénk a dolog iránt.
Ügyintéző/recepciós csajszi meg úgy tette ki a szűrünket,
ahogy csak lehet, mert hogy nincs NI számunk. Mármint, Giginek
van, mert ő fél éve dolgozik, és mutatta is, hogy neki van, de
mivel az online volt, a csaj nem akarta elfogadni. Mutogatta, hogy
neki papír kell róla, és addig nem tud velünk mit csinálni. (A
vicc az, hogy ideiglenes számot is csak akkor kapsz, ha dolgozol. A
rendeshez meg október harmadikára kaptam időpontot. Fuckyea.)
Megint elvonultunk mint vert had, hogy ez a nap sem jön össze,
aztán felhívtuk Gigi rokonát, aki betegen van most otthon, hogy
meglátogatjuk, beugrottunk neki boltba is. Mondta, hogy tök
hülyeség az NI számra hivatkozni, mert nekik sem volt csak
ideiglenes, amikor elkezdtek dolgozni. Főleg, hogy Gigi levele a
számról már fél éve kallódik valahol.
Megültünk kicsit nála, beszélgettünk, mondta hogy ne paráljunk semmitől (mondjuk engem sajna nem tudott megnyugtatni), aztán beköszöntek még ismerősei, akik szintén magyarok, és ők adtak tippeket, hogy melyik munkaközvetítőhöz menjünk még be. Meg, hogy eléggé szerecse kell ahhoz, hogy két héten belül kapj munkátMeg, hogy ha nem adnak elsőre munkát, akkor a nyakukra kell járni, és akkor csak beraknak valahova. Kicsit nyugodtabban indultunk neki annak az irodának, ahova szombatra volt időpontunk (nincsenek is nyitva akkor, szóval továbbra sem tudom, ki és miért adott időpontot addigra), és ezúttal minden gond nélkül be is jutottunk.
A lány aki segített nekünk tök normális volt, nyilván látszott rajtunk, hogy az itteni bürokráciához totál nem értünk semmit, mégis tök rendesen viselkedett velünk, meg ő kért elnézést, mikor megkértem, hogy lassítson egy kicsit a beszéddel, hogy értsem. Kaptunk egy adag papírt kitölteni; ami fura volt, hogy kértek megadni valakit, akit vészhelyzet esetén fel tudnak hívni, és még arra is rákérdeztek, milyen kapcsolatban állunk azzal, akit megadtunk. Kérdeztek az előző munkahelyekről, aztán szóban is megérdeklődték, hogy mit csináltam egészen pontosan a gyárakban, ahol dolgoztam. Ja, meg arra is rákérdezett, hogy kell ejteni a nevemet, mire mondtam, hogy nyugodtan szólítson Kétinek, úgyis azt használom. A papír végén meg rákérdeztek egészségügyi dolgokra, meg volt egy adag feladat, amin nagyon röhögtünk, mert a telefonunkat végig tudtuk használni közben, és ilyenek voltak, hogy összeadás-kivonás (nyilván a huszonnégyben a négy még ment fejben xD), de volt olyan is, hogy leírtak szavakat, és döntsük el, hogy melyik helyes és melyik nem (plottwist: az első oszlop helyes volt, a második nem). Végül rákérdeztek milyen munkák érdekelnek minket, meg arra is, hogy kikkel dolgoznánk szívesen együtt: konkrétan fel voltak sorolva nációk meg bőrszínek, és ikszelgetni kellett.
Végül visszalobogtunk a papírokkal az ügyintézőkhöz, akik felvitték a gépbe az adatokat, és itt jött a csavar, rákérdezett az NI számomra. Mondtam, hogy van időpontom és majd lesz, ő meg annyit írt a papírra, hogy folyamatban. Kész, ennyi. Nem szenvedett ezen többet.
És nyertem, mert csütörtökön kezdhetek, hozzámvágtak egy munkavédelmi bakancsot (amit ki kell majd fizetnem első fizuból, ugyanakkor megtarthatom) meg egy jólláthatósági mellényt is, papírokat arról, hogy mi lesz a feladat, Gigi meg jöhet majd utánam, ha sikerül felmondania a jelenlegi helyén.
Annyi a hátrány, hogy én itt még 24 elmúltával is fiatalkorúnak számítok, ezért nem kaphatok felnőtt minimálbért, ugyanakkor nem kell adóznom, tehát elvileg az összes fizumat kézhez kapom (cserébe nem vehetek sem dohányt, sem alkoholt, mert azonnal elkérik mindenkitől a személyi igazolványát). A jó világnak majd 25 után lesz vége, de papíron háromhavonta, ha meg vannak elégedve a munkámmal, emelniük kell a béremen.
Szóval boldogsággal, egy adag megnyugvással és igazi nyugtával dicsérjük a napot. (Végre.)
És még az eső is csak hazafelé kapott el minket egy kicsit, plusz láttunk mókust a parkban~
Megültünk kicsit nála, beszélgettünk, mondta hogy ne paráljunk semmitől (mondjuk engem sajna nem tudott megnyugtatni), aztán beköszöntek még ismerősei, akik szintén magyarok, és ők adtak tippeket, hogy melyik munkaközvetítőhöz menjünk még be. Meg, hogy eléggé szerecse kell ahhoz, hogy két héten belül kapj munkátMeg, hogy ha nem adnak elsőre munkát, akkor a nyakukra kell járni, és akkor csak beraknak valahova. Kicsit nyugodtabban indultunk neki annak az irodának, ahova szombatra volt időpontunk (nincsenek is nyitva akkor, szóval továbbra sem tudom, ki és miért adott időpontot addigra), és ezúttal minden gond nélkül be is jutottunk.
A lány aki segített nekünk tök normális volt, nyilván látszott rajtunk, hogy az itteni bürokráciához totál nem értünk semmit, mégis tök rendesen viselkedett velünk, meg ő kért elnézést, mikor megkértem, hogy lassítson egy kicsit a beszéddel, hogy értsem. Kaptunk egy adag papírt kitölteni; ami fura volt, hogy kértek megadni valakit, akit vészhelyzet esetén fel tudnak hívni, és még arra is rákérdeztek, milyen kapcsolatban állunk azzal, akit megadtunk. Kérdeztek az előző munkahelyekről, aztán szóban is megérdeklődték, hogy mit csináltam egészen pontosan a gyárakban, ahol dolgoztam. Ja, meg arra is rákérdezett, hogy kell ejteni a nevemet, mire mondtam, hogy nyugodtan szólítson Kétinek, úgyis azt használom. A papír végén meg rákérdeztek egészségügyi dolgokra, meg volt egy adag feladat, amin nagyon röhögtünk, mert a telefonunkat végig tudtuk használni közben, és ilyenek voltak, hogy összeadás-kivonás (nyilván a huszonnégyben a négy még ment fejben xD), de volt olyan is, hogy leírtak szavakat, és döntsük el, hogy melyik helyes és melyik nem (plottwist: az első oszlop helyes volt, a második nem). Végül rákérdeztek milyen munkák érdekelnek minket, meg arra is, hogy kikkel dolgoznánk szívesen együtt: konkrétan fel voltak sorolva nációk meg bőrszínek, és ikszelgetni kellett.
Végül visszalobogtunk a papírokkal az ügyintézőkhöz, akik felvitték a gépbe az adatokat, és itt jött a csavar, rákérdezett az NI számomra. Mondtam, hogy van időpontom és majd lesz, ő meg annyit írt a papírra, hogy folyamatban. Kész, ennyi. Nem szenvedett ezen többet.
És nyertem, mert csütörtökön kezdhetek, hozzámvágtak egy munkavédelmi bakancsot (amit ki kell majd fizetnem első fizuból, ugyanakkor megtarthatom) meg egy jólláthatósági mellényt is, papírokat arról, hogy mi lesz a feladat, Gigi meg jöhet majd utánam, ha sikerül felmondania a jelenlegi helyén.
Annyi a hátrány, hogy én itt még 24 elmúltával is fiatalkorúnak számítok, ezért nem kaphatok felnőtt minimálbért, ugyanakkor nem kell adóznom, tehát elvileg az összes fizumat kézhez kapom (cserébe nem vehetek sem dohányt, sem alkoholt, mert azonnal elkérik mindenkitől a személyi igazolványát). A jó világnak majd 25 után lesz vége, de papíron háromhavonta, ha meg vannak elégedve a munkámmal, emelniük kell a béremen.
Szóval boldogsággal, egy adag megnyugvással és igazi nyugtával dicsérjük a napot. (Végre.)
És még az eső is csak hazafelé kapott el minket egy kicsit, plusz láttunk mókust a parkban~
Megjegyzések
Megjegyzés küldése