Anya: „Kezdődik...”

Megint rég nem írtam, de a fenébe is, nem sok érdekes dolog történt velem azóta, hogy utoljára jelentkeztem. Most meg kedden megy a gépem.

Rendben, akadt közben egy két hetes franciaországi munka Apuval, Törpi álmainak koncertje, az én álmaim koncertje kettő-pont-nulla szakadó esőben, egy családi meg egy baráti nyaralás, és már a jelenben is vagyunk, egy mondat alatt.
Szóval, az egyik barátnőm, Gigi, februárban kiköltözött Angliába, a rokonaihoz. Nagyjából két hónapra rá sokan lettek a lakásban, másik helyet kellett néznie a környéken, és viccből kérdezgette a csoportbeszélgetésünkben, hogy nem akar-e valaki kimenni hozzá lakótársnak. Nekem meg, már amikor először volt szó róla, hogy kimegy, még tavaly nyáron valamikor, az volt az első kérdésem, hogy mehetek-e vele. Rávágtam, hogy megyek én, megyek – a fentebb említett programok miatt csak most. Április óta tervezgetünk, hogy mi meg hogy legyen, és amikor felvillantottam a dolgot Anyunak, csak sóhajtva annyit mondott: kezdődik...
Mármint, a külföldre vonulás már elért minket sokkal hamarabb: a rendszerváltáskor Apu hat évet volt kint Németországban, aztán a válságkor megint kikényszerült, és azóta fél Európát körbeépítette. Meg aztán, ki ne ismerne a szűkebb-tágabb környezetéből olyanokat, akik elindultak valamerre.
Azért gondoltam írni erről, mert végre valami, ami talán nem csak nekem, vagy a közelebbi barátoknak, ismerősöknek lehet érdekes (remélem).
Szóval, másfél nap van az indulásig, és nekem csomagolnom kell, addig is, sziasztok~