#nevegyélkomolyan
#acsávócsakúgyidejött #nempara #csakegykicsit
Történt,
hogy annyira prók voltunk a bandával tegnap, hogy három órával a
munkaidő vége előtt haza lettünk paterolva. Ezt pont úgy, hogy
fél órás szünetről mentünk vissza, majd közölték is, hogy
mehetünk, hétfőn kilencre megyünk, viszontlátásra. Ezután
sikeresen rossz buszra szálltam, mert kiderült, hogy a bristolira
nem jó a bérletem, kérnem kellett egy jegyet, de cserébe a busz
itt rakott le a parknál. (Megjegyzés: ezek a népek itt olyan
szinten utaznak biztonságosan, hogy az emberek akkor kezdenek
felállni a helyükről, amikor a busz már álló helyzetben van a
megállóban.)
Gondoltam, Gigi nagyjából másfél óra múlva jön (merthát a kulcsok nála vannak), kiülök addig a parkba, meghackelem a free wifit (értitek, a parkban van wifi és működik. Szerintem ez boszorkányság.), napozok egyet, csövelek a mókusokkal, megpróbálok nem elaludni ültömben. A terv tökéletes volt, egészen addig, míg jött a srác, és elsétálva előttem megkérdezte, mennyi az idő. Megmondtam neki, mire megkérdezte, honnan jöttem (külföldi fejem van?), mondom honnan, erre jött a következő kérdés: leülhet-e beszélgetni? Azután beszélgetni kezdtünk.
Valójában az egész beszélgetést belevághattam volna a következő szemetesbe, mert én hiába éltem bele magam, nyilván arra ment ki, hogy feküdjek le a csávóval. Nyilván nem a fűbe. Nyilván az első adandó alkalommal arcon röhögtem. Nem is kicsit. Ő meg csak győzködött, olyanokat próbált megmagyarázni nekem, hogy milyen magányos lehetek pár nélkül, mire közöltem, hogy van családom, vannak barátaim, vannak hobbijaim, tökéletesen elvagyok az élettel ebből a szempontból, de hát szerinte még Isten is arra teremtett minket, hogy szexeljünk. Mondom még jó, hogy nem igazán hiszek.
Húsz perc múlva meglépett, és mikor meséltem a többieknek, Gigi azonnal rámszólt, hogy menjek át a rokonaihoz míg hazaér, szóval beültem melegedni oda.
Bezzeg csak ilyen szexéhes, alakomra beszólós srácok bírnak leülni mellém, holott egy kutyás bárkivel tök boldog lennék, úgy megdögönyöznék már egy kutyut, hogy az hihetetlen.
Hazafelé megnéztük az egyik mókus lakását, és tök szép volt a naplemente.
Gondoltam, Gigi nagyjából másfél óra múlva jön (merthát a kulcsok nála vannak), kiülök addig a parkba, meghackelem a free wifit (értitek, a parkban van wifi és működik. Szerintem ez boszorkányság.), napozok egyet, csövelek a mókusokkal, megpróbálok nem elaludni ültömben. A terv tökéletes volt, egészen addig, míg jött a srác, és elsétálva előttem megkérdezte, mennyi az idő. Megmondtam neki, mire megkérdezte, honnan jöttem (külföldi fejem van?), mondom honnan, erre jött a következő kérdés: leülhet-e beszélgetni? Azután beszélgetni kezdtünk.
Valójában az egész beszélgetést belevághattam volna a következő szemetesbe, mert én hiába éltem bele magam, nyilván arra ment ki, hogy feküdjek le a csávóval. Nyilván nem a fűbe. Nyilván az első adandó alkalommal arcon röhögtem. Nem is kicsit. Ő meg csak győzködött, olyanokat próbált megmagyarázni nekem, hogy milyen magányos lehetek pár nélkül, mire közöltem, hogy van családom, vannak barátaim, vannak hobbijaim, tökéletesen elvagyok az élettel ebből a szempontból, de hát szerinte még Isten is arra teremtett minket, hogy szexeljünk. Mondom még jó, hogy nem igazán hiszek.
Húsz perc múlva meglépett, és mikor meséltem a többieknek, Gigi azonnal rámszólt, hogy menjek át a rokonaihoz míg hazaér, szóval beültem melegedni oda.
Bezzeg csak ilyen szexéhes, alakomra beszólós srácok bírnak leülni mellém, holott egy kutyás bárkivel tök boldog lennék, úgy megdögönyöznék már egy kutyut, hogy az hihetetlen.
Hazafelé megnéztük az egyik mókus lakását, és tök szép volt a naplemente.
(Haver,
nem voltál kedves, amúgy.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése