... avagy egy újabb sztori tavaly ilyenkorról, ami tükrözi a buszközlekedés milyenségét.
Oké, szóval a élővizű strand 35 km, de nincsen közvetlen busz, tehát át kell szállni kétszer. Első átszálláskor útba ejtettük a világ legjobb kávéját, majd felültünk a második számú buszra, ami egy darabon ismerős tájon vitt, majd megérkeztünk a második átszállás helyszínére, ahol kettő, azaz kettő dolog realizálódott: 1, visszafelé nem érjük el ugyanezt a buszt, 2, majdnem egy óra múlva indul az, ami ki megy a strandra. Oké, gyorsan vettem jegyet másik buszra (az előzőekre szóló retúrt engedjük el), majd szépen leültünk várni a buszt. Kedves busz húsz perc sétára rakott ki a strandtól, ahol a parkolónál közölték, hogy tele vannak, mire szupereffektíven előkaptam a darabonként 1300 ft értékű vonalkódot a telómon, hogy höe, van jegyem, tesó. Ekkorra már délután három volt, mi tízkor indultunk útnak. Megérkezésünk után fél órával eleredt az eső, ami végül is nem baj, a puhányabbak legalább hazamennek a kacsaúsztató partjáról. Mi maradtunk, élveztük a napfénybe forduló esőt, minden ok, majd hat előtt nem sokkal hazafelé vettük az utunkat, lévén az utolsó busz 18.36kor indul Világvégevillage-ből (irányítószám: fu66 cku6). 18.45 körül már erősen gondolkodtunk, hogy a három autó/fél óra forgalomban hol akadhatott el miszter busz, meg, hogy le fogjuk késni a csatlakozást. Hát, másfél órával később még mindig ott ültünk, és vártuk a felmentősereget, aki hazavitt bennünket, nagyjából kilencre értünk haza, három óra strandolás fejében.
A tanulság, hogy sehová nem megyünk átszállással ezentúl.
Oké, szóval a élővizű strand 35 km, de nincsen közvetlen busz, tehát át kell szállni kétszer. Első átszálláskor útba ejtettük a világ legjobb kávéját, majd felültünk a második számú buszra, ami egy darabon ismerős tájon vitt, majd megérkeztünk a második átszállás helyszínére, ahol kettő, azaz kettő dolog realizálódott: 1, visszafelé nem érjük el ugyanezt a buszt, 2, majdnem egy óra múlva indul az, ami ki megy a strandra. Oké, gyorsan vettem jegyet másik buszra (az előzőekre szóló retúrt engedjük el), majd szépen leültünk várni a buszt. Kedves busz húsz perc sétára rakott ki a strandtól, ahol a parkolónál közölték, hogy tele vannak, mire szupereffektíven előkaptam a darabonként 1300 ft értékű vonalkódot a telómon, hogy höe, van jegyem, tesó. Ekkorra már délután három volt, mi tízkor indultunk útnak. Megérkezésünk után fél órával eleredt az eső, ami végül is nem baj, a puhányabbak legalább hazamennek a kacsaúsztató partjáról. Mi maradtunk, élveztük a napfénybe forduló esőt, minden ok, majd hat előtt nem sokkal hazafelé vettük az utunkat, lévén az utolsó busz 18.36kor indul Világvégevillage-ből (irányítószám: fu66 cku6). 18.45 körül már erősen gondolkodtunk, hogy a három autó/fél óra forgalomban hol akadhatott el miszter busz, meg, hogy le fogjuk késni a csatlakozást. Hát, másfél órával később még mindig ott ültünk, és vártuk a felmentősereget, aki hazavitt bennünket, nagyjából kilencre értünk haza, három óra strandolás fejében.
A tanulság, hogy sehová nem megyünk átszállással ezentúl.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése